2. Kötet - 009. fejezet

Mielőtt nekiindulnánk... el kell mondanom, hogy mennyire kevés dologról szól a rész. Baby kiss kiss me... baby kiss kiss me. ^^

Másnap reggel olyan nyűgös voltam, mint már régen. Tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer a szexhiány lesz a problémám. Főleg úgy, hogy egy srácra vágyom nem egy egyszerű, szürke, hétköznapi lányra. 

De tekintve szerencsétlen helyzetemet nem lehettem együtt azzal, akire vágyom. 

Jongint valósággal fellöktem, akkor, amikor a fürdőbe akartam menni. 

Frusztrált voltam, mert álló taggal nem túl mesés az élet. Mielőtt Kai mellett elmehettem volna, dühösen ragadta meg a csuklómat, erőszakosan megrántotta és maga felé fordított.

- Tudod, hogy megértő vagyok, ne lökdősődj kretén. Mi bajod van mostanában? - kérdezte értetlenül. Szegény, sajnálni kezdtem, mert mindig rajta csattant az ostor. Felsóhajtottam és esetlenül kiszabadítottam kezem szorításából. Kedveszegetten mutattam lefelé,tekintetével követte kezemet, majd amikor észrevette meredező férfiasságomat vigyorogni kezdett. - Oooohhh.

- Már egy hete ezzel kelek Jongin. Szerinted? Kivagyok idegileg. Olyan frusztrált vagyok, hogy úgy érzem egy dinnyét is képes lennék szanaszét... - olyan kétségbeesett lehetett a tekintetem, hogy felnevetett, újra elkapta a csuklóimat a falnak taszított és térdét felemelve férfiasságom dörzsölgette. A hirtelen sokktól köpni nyelni nem tudtam, az élvezettől pedig elaléltam.

- Áááhh, jézusom. Jongin, lépj hátrébb - nyekeregtem, és megpróbáltam ellökni magamtól, de erőszakosan visszacsapta kezeimet a falra. 

- Hagyd, hogy segítsek rajtad. 

- De, nem akarom, hogy segíts rajtam - nyögtem, és amikor ajkai nyakamat szántották végig a lábammal bokán rúgtam és próbáltam nem elveszteni a fejem. Nehéz volt, mert annyira felhergelt állapotban voltam, hogy.... nagyon. - Elintézem egyedül, Jongin. Hallod. Áh. Ne. Ott ne - mondtam, amikor megéreztem ujjait kényes testtájamon. - Jongin.. Jongin... Jongin... ótejó... - nyöszörögtem, míg a keze fel-le járt tagomon. 

- Cssss. Tudom, hogy akarod. Most nem mindegy, hogy te vagy én. 

- Nem. Ez... megalázó... És.. Te... máshogy...

- Csss. Mondtam, hogy csend. Azért mert kedvellek, nem kell elzárkóznod tőlem.

- Nem akarlak kihasználni. Engedj el - sóhajtottam, szenvedélytől és gyötrelemtől keveredő hangon. Miután nem felelt, kellő energiát és lélekjelenlétet összeszedve, nyakát csókoltam meg, könnyű volt, fejét nyakhajlatomba temette. Amint megérezte lágy csókomat, engedett a szorítása, így könnyű szerrel tudtam kislisszolni kezei közül. Hangosan lihegve vágtattam be a fürdőbe, és ott folytattam, ahol Jongin abbahagyta. 

Komolyan nagyon szégyelltem magam. Mérhetetlenül. Szörnyű volt Jongin sértett arcát nézni, nem tudtam, hogy bocsánatot kérjek, vagy hagyjam annyiban az egészet. Az utóbbit választottam, mert annyira zavarban voltam a viselkedésem miatt, hogy meg sem tudtam szólalni. Emellett vágyam továbbra is csillapítatlan maradt, mivel nem kaptam meg azt, amire vágytam, sajnos a jobb kezem hiába a legjobb barátom, néha nem elég, szóval a szexuális frusztrációm továbbra is megvolt és úgy kísértett mint egy ragadós árnyék. 

- Jong-

- NE! Komolyan, ne. Nincs hozzád kedvem - mondta és lehagyott. Megálltam, lehajtottam a fejem, megdörzsöltem a szemeimet és leültem a buszmegállóban. Csak néztem ahogy Kai egyedül, komótosan, lassan sétál előre, még hátulról a menéséről, a testtartásáról is feltudtam ismerni, hogy sértett és dühös. Talán egy kicsit még szomorú is. De nem hagyhattam. Tényleg nem. Tudom, hogy azt mondta, mindig itt lesz, ha kell valaki, és tudom, hogy nem arra értette, hogy menjünk el kocsikázni, biciklizni, mozizni meg sütizni... hanem, magát ajánlotta fel. A testét a vágyait, őt magát. Én pedig most csúnyán elutasítottam, egy részét, mert szexről szó sem volt. Ő csak nekem akart jót, én pedig félrelöktem és beletiportam férfiúi büszkeségébe. Nagyon, nagyon szégyelltem magam, de tudtam, hogy helyesen cselekedtem.

A telefonom rezegni kezdett és Seth nevével találtam szemben magam. Rögtön elfelejtettem Jongint és mosolyogva kezdtem el olvasni az üzenetet. 

Feladó: Seth

Címzet: Luhan

Tárgy: Good morning!

Na, hogy aludtál? Mostanában csak csupa jót írtál, szóval kezdek megnyugodni, hogy minden oké van feléd. Mi a helyzet Kaival? És Sehunnal? Mit érzel most vele kapcsolatban? Még mindig megakarod fojtani egy kanál vízben? A suli hogy megy? A sráccal aki elgyepált... vigyázz vele, inkább messziről kerüld el. 

Hiányoznak a szavaid, szóval gyorsan válaszolj! :)

Olyanannyira felvillanyozott az emailje, hogy egy pillanatra tényleg felrémlett, nem írtam semmit neki hullámzó érzéseimről. Ha viccesen közlöm, az nem olyan rossz. És Jongin is lelkiismeretfurdalást okozott, így hamarosan eltűnt a jókedvem és gyorsan pötyögtem neki a választ.

Feladó: Luhan

Címzett: Seth

Tárgy: >.<

Az, hogy hogy aludtam... hát enyhén szólva kellemetlenül. De előbb Sehun. Mostanában nem annyira vészes a kapcsolatunk, jó beszólogat, meg hűvös és alapvetően egy szemétláda velem, de tudom, hogy ezeket mind azért csinálja mert érez irántam valamit. Apropó megjelent vele egy magas szőke srác, bizonyos Kris, nem ismered véletlenül? Elvileg ismerte Shut és engem is a nevemen szólított, teljesen lesokkolt. A személye is, meg az is, hogy Sehunhoz ment fel, mert hozzá sosem megy senki. Kicsit féltékeny vagyok, azt hiszem. Ha veled hasonlítom össze, akkor totális ellentéted, míg veled minden rendben és csak mosolyogva tudok rád gondolni, addig Sehun maga a lelki gyötrelem megtestesítője. Mégsem tudok róla megfeledkezni, azt hiszem tényleg szeretem őt. Mostanában túl sokszor jelenik meg álmomban és ez reggelre is meglátszik, a testem olyan szinten kívánja mint még így soha senkit a világon. Frusztrált és nyűgös vagyok, szükségem lenne a gyengéd érintéseire, de nem fordulhatok hozzá ezért. Emiatt volt egy kis nézeteltérésem Kaival reggel, szóval most vele sem beszélek, jogosan haragudott meg rám... De inkább őt hagyjuk. Szóval, most a csupa jó csupa rossz, de majd megoldom. Ne aggódj. Annyira jólesnek a szavaid, bearanyozzák a napomat. Köszönöm :)

Taotól nem félek, Kai is itt van és amúgy sem szeretnék vele többször találkozni.

Idegesen vettem tudomásul, hogy annyira elmerengtem és írogattam a hosszú üzenetemet, hogy futnom kellesz azért, hogy beérjek a suliba. Az iskola gondolata újabb mérget juttatott a szervezetembe, szabályosan utálom ezt az intézményt. Csak Jongin javít rajta valamelyest, de most vele öriharizunk, szóval, ez a nap kínszenvedés lesz... mindemellett... szexelni akarok. De nagyon.

Futólépésben közelítettem meg a sulit, épphogy nem késtem el. Megkezdődött fárasztó napjaimnak egyike. Hurrá. 

Mire ebédszünet jött, valósággal zombivá avanzsáltam. A tanórák leszívták az agyamat, így nem tudtam racionálisan gondolkodni, a vágyaim még inkább előtérbe szorultak, Kai tüntetőleg nem szólt hozzám, feszült voltam és fáradt. Mindenképpen kellett nekem valaki. Alig vártam, hogy a fél órás kajaszünet következhessen, hiszen abban simán lelehetett zavarni akár egy menetet. Tudtam, hogy kihez kell fordulnom, számtalanszor ajánlotta már fel magát nekem, és nem is kellett sokáig keresgélnem. A szomszédes terem ajtajában állt lányok gyűrűjében, kezében valami fánkszerűség azt majszolta vidáman. Amint észrevette, hogy közeledem, aranyos tekintetét rögtön dögössé és szexivé varázsolta, tényleg gusztusos látvány volt nagy cicijével és kerek csípőjével. Megnyaltam ajkaim, vette a célzást, a fánkot a mellette álló duci lánynak adta mormogott valamit, mire mindannyian felém néztem és belslisszoltak a terembe. 

- Luhan - biccentett felém félmosollyal ajkain. 

- Áll még az ajánlatod? - kérdeztem darálva és rögtön elkaptam derekát. 

- Melyik, édes? - nyalta meg ajkait és haját pöndörgette. Bosszantott, de nem érdekelt.

- Ki vagyok éhezve, menjünk fel a tetőre - suttogtam a fülébe, ő pedig pár pillanattal később bólintott. Kézen fogtam és azon nyomban elindultunk, hogy minél előbb felérhessünk. Még elkaptam Kai lenéző pillantását, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. 

Amint felértünk a tetőre, nekilöktem a falnak, és anélkül, hogy foglalkoztam volna vele, mennyire nyekkent, birtokba vettem ajkait. Hevesen viszonozta és karjait nyakamba fűzte, lábait készségesen terpeszbe rakta, így közéférkőztem, kezeim arcára simultak és rendületlenül csókoltam, kifulladásig. 

Nem adott élvezetet. Sem elégedettséget. Abszolút nem tetszett. Nem volt olyan, mint Jonginnal... főleg nem Sehunnal. Mérges lettem, hogy ilyen akadályokba ütközöm, ezért rögtön kioldottam egyenruhája nyakkendőjét, ledobtam a földre, blúzának gombjai megadóan pattantak szét, melltartóba csomagolt mellei hívogatóan buktak ki a lenge anyag mögül. Férfi létemre, természetesen hatott rám, szerszámom is éledezni kezdett, de olyan üres voltam belülről, mint egy baba. Minden simogatás és érintés amit tőle kaptam idegesített, így kezeit lefogva próbáltam változtatni ezen. 

- Luhan... szokatlanul állatias vagy.

- Kérlek, maradj csendben - túlságosan magas hangja még inkább biztosította, hogy lánnyal van dolgom. Annyira próbáltam élvezni, hogy izzadni kezdtem, hiába az erőfeszítések, a kedvem elment tőle, abban a pillanatban, ahogy először csókoltam meg és nyelve utat nyert a számba. Nem tetszett az érzés, hiába keményedtem meg odalent, fejben is megkeményedtem és tudtam, hogy ez nem fog menni. Sóhajtva szakadtam el tőle, lehajoltam a szalagért a blúzát begomboltam és visszakötöttem szép masnira a szalagot. Addig gondolkodtam mivel küldhetném el. 

- Luhan? Mi ez az egész? - suttogta megsemmisülten, látszott rajta, mennyire csalódott és értetlen. Kelletlenül, de nyomtam egy hosszabb puszit a szájára.

- Nem akarlak felfalni. Később bepótoljuk, kedvesem - mosolyogtam rá, mire édesen - aha persze - felsóhajtott lehunyta szemeit és ajkaimra tapadt. Nem akartam, de muszáj volt viszonoznom. Szorosan hozzámbújt, mellei a mellkasomnak ütköztek, kezeivel zakómba markolt és végignyalt párszor ajkaimon, majd elhúzódott. Mondanom sem kell mennyire taszított és dühített. 

- Menj, majd én később megyek - intettem neki ő pedig eltipegett. Mérgesen a levegőbe csaptam, majd megdörzsöltem az arcom. Sajgó alsórészem is megérintettem, és dühösen nyitottam ki a szemeimet. 

Ez abszolút nem az én napom. Bármit is csinálok a vége az lesz, hogy valakinek csalódást okozok, magamnak meg feszültséget. Ezek a mai döntéshozatalok nincsenek rám jó hatással. Sehunt akarom. Sehunt akarom. Szükségem van Sehunra. Hiányzik Sehun. 

Mantraként ismételgettem ezeket magamban, és elindultam lefelé. Sajnos képtelen voltam a tantermem előtt megállni, magamon éreztem pár ember pillantását, de ehhez már hozzászoktam. Hanyagul vágtam zsebre kezeimet, és a portára érve keserűen konstatáltam, hogy figyelő szemekkel van körülvéve. Visszafordultam, és kénytelen voltam az egyik wc ablakon kiszökni. Nem volt túl magasan, vékony testalkatom pedig lehetővé tette, hogy kiférjek rajta. 

Fütyürészve, gyanút nem keltve sétáltam, de a szívem eszeveszett tempóban dübörgött a mellkasomban. Tudtam mire készülök és iszonyúan féltem tőle. Nem attól, hogy megszököm, az kit érdekel... hanem, hogy hova tartok és miért. 

Tizenöt perc múlva lecövekelten, kiszáradt ajkakkal, fölbegyökerezett lábakkal, remegő tagokkal álltam Sehun ajtajában. Végül arra gondoltam, amire a suliban, vettem egy mély levegőt megacéloztam magam és csengettem. Felvettem egy ilyen "magabiztos és kemény vagyok" arckifejezést, és amikor ajtót nyitott tisztán láttam rajta, hogy megleptem. Hátrapillantott, majd vissza rám és magamtól léptem egyet beljebb, ő meg hátra. 

- Te mit ker-

- Csend - vágtam közbe, elkaptam a kezét, lerántottam egy kicsit, hogy egy magasak legyünk és már rá is tapadtam az ajkaira.

Igen, ez az. Ezt hiányoltam. A pillangókat, a szorongást, az élvezetet, a boldogságot az elégedettséget. Még nem is viszonozta a csókot, mégis a tudat, hogy az ő ajkát csókolom felért mindegyik álmommal, és közelebb lépve hozzá, karjaimat átfűztam derekán, ezzel mintegy magamhoz láncolva és finoman csókoltam ajkait lehunyt szemekkel. Kis fáziskéséssel, de viszonozta gesztusomat. Előrébb lépett velünk, egészen a küszöbig tolt, ahogy kiértünk az ajtó elé, az behajtódott, a falnak szegezett és ő vette át a domináns szerepet. Kezeit arcomra és nyakamra simította, én pedig derekába és vállába csimpaszkodtam. A szívem majd kiugrott a helyéről, pláne, mikor megéreztem nyelvét fogaimnak csapódni. Rögtön utat engedtem neki, végigsimított a szájpadlásomon, majd saját nyelvemet is mozgásba lendítve kezdtünk a legszebb csatába, amit már remélni sem mertem. Annyira élveztem, és olyan elégedetté tett, hogy boldogan sóhajtottam bele a csókba. Sehun nekem préselte magát, ennek következtében lankadó részem újra működésbe kezdett lépni. Elszakadt ajkaimtól és lehajtva fejét a fülem tövétől végignyalt a nyakszirtemig, majd vissza. Kéjesen nyögtem egyet, mire gyengéden harapott bele a fülcimpámba. Abszolút nem érdekelt, hogy akárki jöhet és megláthat bennünket, én már abban is benne lettem volna, hogy itt a helyszínen egyesüljünk, ha a helyzet úgy kívánja. 

- Sehun - nyögtem a nevét. - Kérlek... - mondtam még, bár nem tudom mi lett volna a mondat folytatása. Puszikkal halmozta el az arcomat, szenvedélye csitulni látszott. Homlokomra csókot hintett, majd sóhajtva húzódott el. 

- Luhan... - mindösszesen ennyit mondott, bennem pedig egy világot döntött romba. - Mi... nem... - szemöldökét ráncolta és lehunyta a szemét. Próbáltam meggátolni a továbbiakat így hosszú szájra puszit adtam neki, amit viszonzott is. - Én kérlek - mondta lehunyt szemekkel, homlokát az enyémnek támasztotta, nyakamra simította jobb tenyerét, a ballal derekam ölelte magához. Édes puszit adott a számra, mégis olyan keserűnek éreztem, mint a legrosszabb gyógyszert a világon.

- Ne - leheltem még, de elengedett, eltávolodott tőlem, belökte az ajtót maga mögött, majd egy utolsó szomorú pillantást váltottunk és becsukta előttem az ajtót. 

Valóban összetörtem, lelkileg és fizikailag is, térdre rogytam és nem tudtam elhinni, hogy újra elutasított. És ez sokkal jobban fájt, mint az első. Tudom, hogy ő is érez irántam valamit. Tudom, hogy kellek neki. Miért taszít el állandóan? Miért lök mindig a földre és rúg belém kettőt, ha tudja, hogy így is szenvedek a hiányától? Miért hagy reménykedni, miért viselkedik ilyen kegyetlenül? Miért kell nekem pont őt szeretnem...

Mert kell róla is, mert ő egy isten.