1. Kötet - 004. fejezet

Hajnalban felriadtam. Nem azért, mert rosszul éreztem volna magam, szimplán csak úgy éreztem kialudtam magam és felébredtem. Egy kicsit megszeppentem, amikor észrevettem mennyire kevés távolság van kettőnk között. Arról volt szó, hogy csak egy „kicsit” bebújik és majd felmelegít, ehelyett együtt aludtunk.

Ettől a ténytől hevesebben kezdett dobogni a szívem és elpirultam. Sosem aludtam egy sráccal sem. Még úgy sem, hogy ha részeg voltam - jó ez nem fordult elő olyan sokszor... De az, hogy egy férfivel aludtam nem kellene, hogy zavarba ejtsen... hiszen... nem érzünk egymás iránt semmi... rosszat. Ugye?

Az már rossz, ha hevesen dobogó szívvel nézem őt és izgatott is vagyok egy kicsit? Ugye, nem? 

Mi történik velem? 

Talán csak azért van ez velem, mert régen volt barátnőm... már van két és fél hónapja, hogy szakítottam a legutóbbival. Nem tudtam sokáig együtt lenni senkivel sem. Nem tudtak érzelmeket kiváltani belőlem, így feleslegesnek láttam tovább áltatni őket egy-két hónapnál. 

Igen, ez lesz a bajaim forrása. Rég volt barátnőm. Ki vagyok éhezve. 

De az, hogy ki vagyok éhezve, nem jelenti azt, hogy akár rá is rávetném magam... vagy mégis? Jobban belegondolva Sehun egy nagyon megnyerő külsejű srác. 

Miért filózok én a külsején? Mi vonz benne? Miért érzem, hogy vonz benne valami? Nem vagyok meleg... nem, ez egyértelmű, volt egy csomó nőm... szűz sem vagy már Luhan az istenért, nem a kíváncsiság hajt, tudod, hogy a nőkre buksz... mi ez az egész? 

Teljesen le voltam döbbenve és nem igen tudtam hová tenni az érzéseimet. Nem hagyott nyugodni a tény, hogy Sehun tetszik nekem. Vonzódom hozzá. Lehet, hogy csak egy hülye lila köd borult az agyamra, azért, mert agyon vertek és ő az, aki gondoskodik rólam... de akkor is... nem. NEM! Luhan, NEM! Nem teheted! 

Hiába próbáltam meggyőzni magam, ahogy a békésen alvó Sehunt néztem, nem tudtam legyűrni az érzéseimet és a testem nem volt összeköttetésben az agyammal, inkább a szívemmel, mert azt tette, amit az súgott. A szívem pedig azt súgta, derítsem ki, meddig mennék el. 

Laza ölelésében könnyedén - viszonylag, azt hittem a bordáim átszúrják az oldalam, de megpróbáltam nem foglalkozni vele - felé tudtam fordulni és egy pár percig még arcát vizslattam, de sehogy sem tudtam meggondolni magam. Valahol mélyen már elhatároztam, hogy megteszem, ha jó, ha rossz, nem fordítok már hátat saját magamnak. 

Kicsit gyávaság volt úgy cselekednem, hogy Sehun alszik, de tényleg az voltam, ha ébren lenne inkább csak feszengenék, de sosem tenném ezt. Viszont, lehet, hogy fel sem fog ébredni... csak megnézem, mit érzek majd utána. 

Miközben lassan közeledni kezdtem arca felé a szívem még gyorsabb ütemre kapcsolt, a fejem lüktetni kezdett, a fülem zúgni, úgy éreztem magam, mint aki az elsó csókja előtt parázik, nehogy elrontson valamit. 

Jobb kezemmel könyököltem, így tartottam magam, bal kezem akaratlanul is az ő alkarjára simult - ami az én derekamat karolta. 

Kicsit felbosszantottam magam ezen a reakción, így megembereltem magam és pillanatokon belül a szám az ő ajkai előtt állapodtak meg. Vettem még egy szusszanásnyi levegőt, majd gyengéden az ajkaira tapadtam. Nem hunytam le a szemem - el is felejtettem a sokktól, ami ért, meg figyelni akartam felkel-e. 

Hosszan tartottam ajkaim az övéin, és az a nyugalom és elégedettség érzés, ami szétterült egész bensőmben, csak megrökönyödésre késztetett. Elhúztam a fejem, visszadőltem a helyemre, kezeimbe temettem az arcom és szaporán szedtem a levegőt. 

Végül is, erre számítottam nem? Hogy élvezni fogom. Valahol, a lelkem mélyén tudtam, hogy tetszeni fog az érzés. 

- Istenem - leheltem a levegőbe, de kezeim továbbra sem vettem el arcom elől. Amikor újra Sehunra mertem pillantani, halálra ijedtem. Ugyanolyan pózt felvéve, mint amit az előbb még én alkalmaztam, bámult rám nagy szemekkel, komor tekintettel.

- Mi volt ez az előbb Luhan? - mutatott ajkaira, bennem pedig belémfagyott a szó. - De kis kíváncsi lett hirtelen valaki. Miért csókoltál meg? 

- Őszintén nem tudom - hadartam gyorsan és elhűlve néztem rá. - Ha ébren voltál, miért nem löktél el? - kérdeztem ő pedig vállat vont. Lassan felült és nyújtózkodott egy kicsit, majd válaszolt

- Jó a szívem és engedem, hogy a fiatalok rajtam kísérletezzenek - vigyorgott, én pedig elpirultam. 

- Ne haragudj...

- Ugyan, miért? - lágyult el a hangja, közelebb csúszott hozzám, felsőtestével felém hajolt és újra beszélni kezdett. - Én nem hiszem, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy kielégítsd a kíváncsiságodat. Engedd, hogy segíthessek - tekintete valahogy most sokkal szexibb volt, mint amilyen szokott, a hangja is mély volt, engem pedig átjárt a hideg és ki is rázott. Aztán rádöbbentem, miért: alig vártam, hogy mozduljon és tegye meg. - Nem is ellenkezel? - kérdezte és csökkenteni kezdte a távolságot kettőnk között.

- Te mondtad, nem? Ez édes kevés ahhoz, hogy elég legyen és tudjam hányadán állok - válaszoltam magabiztosan, és láttam a szemeiben, hogy meglepték a szavaim.

- Komolyan? - suttogta, én pedig aprót biccentettem. Ebben a pillanatban visszadőlt a helyére, egyszerűen lógva hagyott, teljesen ledöbbentem. 

- Ez, most mi volt? Miért? - kérdeztem rögtön egymás után, kicsit felháborodva. Én már vártam és akartam azt a csókot!

- Ha ilyen válasszal méltatsz, régen tudnod kéne hányadán állsz Bambi.

- Ez nagyon nem fair játék Sehun - morogtam és feléfordultam. - Add meg nekem azt, ami jár. 

- Jár? - kérdezte felvont szemöldökkel. - El vagy kicsit telve magadtól kölyök - suttogta lenézően, de ekkor feltűnt, hogy egyik keze automatikusan visszasimult a derekamra. Amikor ezt észrevettem, csak győzelemittasan elmosolyodtam, kezem az övére téve szemébe néztem. Tudta, mire gondolok, így csak sóhajtott egyet. Amikor újra rám nézett, már nem haboztam egy percet sem. Újta háttérbe szorítottam feltörő fájdalmaimat, felé araszoltam a felső testemmel, de amikor rájött, hogy ez mivel jár nekem, ő cselekedett, vállaimnál fogva lenyomott és szemeimet kereste, hogy válthassunk egy hosszú, sokat mondó pillantást, amiből én jutottam ki győztesen. Elfordította a tekintetét, kicsit erősebben markolta a vállaimat - de nem akartam nyöszörögni, így nem említettem meg - láttam, hogy viaskodik magával, de végül újra felém fordult, dobott felém egy gyenge mosolyt, majd az ajkaim előtt pár milliméterrel megállt és vett egy mély levegőt. Kezeim megtalálták az övét, csuklója köré fontam ujjaimat és úgy vártam őt. 

Lágyan húzta végig ajkait az enyémeken, majd finoman mozdította, mondanom sem kell, hogy azonnal visszacsókoltam. A mennyben éreztem magam. Meglepődtem, milyen nagy hatással van rám, de valamiért enm bántam. Helyénvalónak tűnt. Pár pillanat múlva elhúzódott, de ez nekem nem volt elém. Lehunyt szemeimet ki sem nyitva, csuklóját szorítva, felemeltem a fejem és ajkai után kaptam. Fogammal meghúztam alsó ajkát, és amikor visszacsókolt szinte rögtön átcsúsztattam nyelvem a szájába. Kicsit lemerevedett a bátorságomon és a magabiztos viselkedésemen, de gyorsan túltette magát rajta és fejét oldalra fordítva mélyített a csókot. Bizsergés futott végig a gerimcem vonalán, mosolyogni kezdtem, és hirtelen úgy éreztem, simán mehetnénk tovább is. De, tekintve rokkant állapotomat, ez nem lett volna a legjobb ötlet, és amúgy sem szabad mindent egyszerre megtenni, pláne nem elsietni.

Kicsit furcsa volt, hogy alul voltam, Sehun pedig felettem, de kimondottam élveztem, ahogy csókolt és vállam, nyakam cirógatta ujjaival. Én már a nyakát karoltam, tehát félig-meddig rám dőlt, de tudtam, hogy tartja magát, nehogy fájdalmat okozzon nekem. Amikor hevesen hajába túrtam és meghúztam kicsit a tincseket, vadul szakadt el ajkaimtól, megrázta a fejét, kapkodta a levegőt és rémülten nézett rám.

- Könyörgöm, ne csináld ezt, vagy itt helyben teszlek a magamévá - mondta rekedtes hangon, én pedig beharaptam az alsó ajkam és sajnálkozva néztem vissza rá, ki sem mertem mondani még gondolatban sem, hogy szavaira rögtön úgy reagáltam magamban, hogy: tedd meg, kérlek! 

Lemászott rólam, ülőhelyzetbe tornázta magát, nem nézett rám, csak meredt magá elé és megnyalta ajkait. Nyeltem egy nagyot és én is követtem a példáját. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek pasikra is gerjedni, és a tény, hogy mégis, teljesen lesokkolt. Lehet, hogy emiatt nem tudtam soha senkibe sem beleszeretni. Lappangott bennem a „meleg” férfi énem és csak a megfelelő emberre kellett várnom... aki, Sehun? 

Egy újabbat nyeltem, majd felkaptam a fejem, mert Sehun kibújt a paplan alól, megvakarta a derekát, csúnyán szitkozódott, majd kiment a szobából. Becsapta maga után az ajtót, én pedig mélyebbre süllyedtem az ágyban. 

„Megcsókoltam egy férfit... Sehunt. Megcsókoltam Sehunt!” - gondolatban szépen elhordtam magam mindennek, majd gyötrelmeimnek véget vetve inkább lehunytam a szemem, de gondolataimnak, így sem tudtam gátat szabni. 

Feladó: Luhan

Címzett: Seth

Tárgy: OMFG

Szia, Seth!

Hogy vagy? Sosem mesélsz magadról semmit... mindig csak én panaszkodok, sajnálom, hogy így leterhellek a problémáimmal. Már jobban érzem magam, nem kell agóddnod miattam. Erős vagyok, mint a vas. Keke. 

Khmmm... csókolóztam Sehunnal... hát nem remek? ^^, 

Igen. Öhm. Nem tudom most mi van. Én kezdeményeztem, de... nem tudom miért. Azt hiszem vonzódom hozzá. Jobban, mint eddig az összes barátnőmhöz egybe véve. Sosem volt bajom a melegekkel, de ez nem azt jelenti, hogy én is az akarok lenni. Nem tudtam megállítani a tetteimet, a gondolataim meg csak úgy kavarogtak.. aztán egymás szájában kötöttünk ki. Úgy nézett ki, ő is, ugyanígy van ezzel, vagy nem is tudom, olyan zavaros minden... újra olyan kis elveszettnek érzem magam. Seth, kérlek, segíts rajtam. Tegyél rendbe. Mert így nem vagyok rendben. 

Nem tudtam Sehun mit csinál, és hogyan éli meg az imént történteket, de én nem tudtam másként levezetni az érzéseimet, csak úgy, hogy Sethnek írtam. Nem tudom, honnan gondoltam, de úgy éreztem ő tényleg meg fog érteni és nem fog elítélni. Amúgy sem nagyon tudtam volna kinek elmondani. 

Volt egy barátom a suliban, de ő tavaly az USA-ba ment, így a kapcsolatunk megszakadt, szóval tényleg csak Sethre számíthattam. 

Szívesen kiabáltam volna Sehunnak, hogy jöjjön visza és beszéljük meg, de nem tudtam volna mit mondani neki. 

„Figyi, ne haragudj, kicsit begerjedtem rád, pedig világ életemben, hetero voltam” - azért én sem akartam totál idiótát csinálni magamból. Így inkább hagytam, had gondolkodjon egyedül. 

Nem tudtam, min járhat az esze, de elszégyelltem magam. Hogy nézzek a szemébe ezek után? Hogy kezeljük egymást úgy, ahogy eddig, ha egyszer már meg is csókoltam.. sőt...? Ez olyan abszurd. Férfiak vagyunk! FÉRFIAK!!! - hiába hangoztattam ezt magamnak, valamiért a szívem nem akart ezzel az apró problémával foglalkozni, mint a nemek közötti különbség. 

Tehetetlenségem és hosszas gondolkodásom - semmire sem jutottam - közepette újra elaludtam. 

Csak remélni tudtam, hogy aznap magától megoldódik minden.