1. Kötet - 008. fejezet

This picture... oh my gosh so gorgeous *-*

Seth POV

A telefon hangosan csörrent meg a párna mellett, a fiatal férfi morcosan fordult a másik oldalára, de a készülék nem akart elhallgatni, így felült, kezébe vette a telefont és mérgesen hallózott bele.

- Kicsit kedvesebb fogadtatásra vártam - szólt bele egy mély hangú illető.
- Kivel beszélek? - kérdezte és megdörzsölte a szemét, elnyomott egy ásítást és kikelt az ágyból.
- Nem hiszlek el, de komolyan... - sóhajtott a másik férfi kissé csalódottan.
- Kris? Itthon vagy? - megköszörülte a torkát, hogy leplezze zavarát, amiért nem ismerte fel elsőre barátja hangját. - Sajnálom, korán van még.
- Mindjárt kilenc. Egyébként igen, és most szállt le a gépem.
- Kéne egy fuvar, mi?
- Meg szállás, haver.
- Húsz perc, addig foglald le magad. Egyél, vagy nem tudom... ugye jó hírekkel jöttél haza? - kérdezte reménykedve, de a hosszas csend a túloldalról nem engedett jóra következtetni. - Gondolhattam volna. Te mindig csak rossz hírekkel szolgálsz.
- Luhan? Hogy van?
- Majd megbeszélünk mindent, ha találkoztunk. Na csá.

***

A két férfi csendesen ült egymás mellett az autóban. Seth az útra figyelt, Kris pedig rá. Évek óta barátok voltak és amolyan munkatársak is, Kris Shu halála után külföldre ment, Seth pedig itt maradt, hogy figyelhesse Luhant és vigyázhasson rá. Sosem lehet tudni, hogy mi leselkedik az emberre, főleg, hogyha egyedül van és nem tud semmiről. Ezért kellett Seth. Habár csak e-maileztek, rengetegszer figyelte a fiút közvetlen közelről.

Azóta, mióta a srác megtudta, bátyja már nem sokáig fog élni. Azóta az esős nap óta, figyelte. És gyűlölte, amiért nem lehetett vele őszinte... de ezt kérte tőle a bátyja. Neki is nehéz volt együtt élni a tudattal, hogy a legjobb barátja, a szerelme nincs vele, de Luhannek ezerszer nehezebb volt. Az utolsó szalmaszál is eltűnt az életéből, és látta miként megy tönkre lassan a fiú. Bár próbálta tartani magát az emailjei és a viselkedése is, mind arra engedtek következtetni, hogy nagyon nincs rendben a fiú.

- Nagyon el vagy gondolkodva - jegyezte meg Kris.
- Kicsit feszült vagyok, bevallom. Meddig maradsz?
- Amíg ez az ügy le nem zárul.
- Felkerestek?
- Nem mondanám... inkább én mentem hozzájuk, persze senki sem tudott róla, hogy ott vagyok.
- Gondoltam, hogy van ennyi eszed.
- Ezek nem fogják annyiban hagyni.
- Tudom - Seth bólintott és szorítása erősödött a kormányon.
- Nem tudlak Sethnek hívni, ne haragudj - mosolyodott el hirtelen Kris. - Annyira nem illik hozzád a külföldi név.
- Miért a Kris jobb?
- Csak rám kell nézni, magas vagyok, jóképű vagyok, kreatív vagyok, ilyen név is dukál egy ilyen emberhez.
- Könyörgöm, ránk szakad az ég... - nevetett fel hangosan. - Még mindig ugyanolyan idióta vagy.
- Kikérem magamnak, pusztán egészséges önbizalommal rendelkezem.
- Ja... Sajnálom... hogy ennyi bajt okozok - nyögte ki halkan és továbbra is az úta koncentrált.
- Ne hibáztasd már magad.
- De Shu is-
- Csend! Ne beszéljünk róla. Ami történt megtörtént. Ha nem miattad, maga miatt halt volna meg. És amúgy sem miattad volt. Ő hősködött.
- Ne használj ilyen hangnemet, ha róla beszélsz vagy kihajítalak a kocsiból.
- Hűűű, de ijesztő tudsz lenni, ember!
- Komolyan mondom Kris. Az életemet köszönhetem annak az embernek. És ezért ő a sajátjával fizetett. Még élek hálás leszek neki, mindemelett ő volt a legjobb barátom. Megkérlek, hogy tisztelettel emlegesd őt, különben még a szart is kiverem belőled. Tudod, hogy képes vagyok rá.
- Jól van, nyugi, anyatigris. Apropó... Luhant akarják - sóhajtott fel, a kocsi pedig lefékezett. Seth hitetlenkedve bámult a mellette ülő srácra, arcéle megkeményedett, majd düh csillant a szemeiben.
- Nem hagyom. Őt, tényleg nem hagyom.
- Tudja már, hogy ki vagy?
- Még csak nem is sejti.
- Meddig akarod titkolni?
- Mindvégig titkolni fogom Kris. Shu-
- Ő már nincs itt - vágott a fiú szavába.
- Ő kérte. Nekem szent a szava - mondta csendesen, Kris nem válaszolt, csak fáradtan felsóhajtott.
- A sulijában fogok dolgozni, mint tesitanár. Megtanítom egy-két dologra.
- Önvédelemre tanítsd, mert szegény nem tudja, hogy vannak öklei meg lábai, amik nem csak evésre meg sétára valók - mondta Seth fejcsávólva, mire a másik vigyorogva nézett ki az ablakon, miközben bólintott egyet.

***

Luhan POV

Persze, iskolanap, mi? Azért keltem fel hajnalok hajnalán, hogy tíz órakor mindenkit hazaküldjenek, mert a tanárok kirándulni mennek. Miért nem adták ki az egész napot? Aigoo, de bosszantó.
Mérgesen caplattam haza, egy kavicsot rugdostam magam előtt a hátamon a hátizsák hanyagul lógott. Mielőtt megevett volna az ideg a vidám Jongin ugrott mellém, kicsit meglökött, elvesztettem az egyensúlyom és majdnem bebuktam az árokba, de ez a félnótás még idejében elkapott.
- A sírba viszel Kai - sóhajtottam és zsebrevágtam a kezeimet.
- Na, milyen volt a mai napod?
- Mintha nem mellettem ültél volna végig... - forgattam meg a szemem ő meg zavartan nevetett fel.
- Ez csak amolyan reflexből feltett kérdés.
- Aha. Hülye vagy. Inkább csak menjünk haza, kivagyok.
- Még csak egy hete  jöttél vissza a suliban, de végre újra magunk között tudhatjuk a kiálhatatlan énedet is. Juhéé! Annyira hiányzott már! - gúnyolódott, mire sípcsonton rúgtam és morgolódva mentem elé, hogy vegye a lapot, nincs szükségem a társaságára. A hátamra csapott egy kisebbet és nevetve ért be. Sóhajtottam, de nem szóltam semmit. A hazafelé út innentől kezdve csendben telt.

Amint a tömbházhoz értünk valamilyen nyugodtság vett uralma alá. Mindig ezt éreztem, ha hazaértem. És ilyenkor mindig eszembe jutott Sehun is, aki bár mellettem lakik, elérhetetlenebb, mint egy világsztár, aki állandóan utazgat. Esküszöm, olyan akaraterővel rendelkezik, mint kevesen.
Miután együtt voltunk kint a temetőben, egy kicsit összekovácsolódtunk. Jó, nem mondom, még mindig bunkózik, ha meglát, de most már rájöttem, hogy csak azért, hogy távol tartsa magát tőlem. Neki ez jelenti a védelmet. Amikor ez felrémlik bennem, mindig elmosolyodom, mert ezek szerint hatással vagyok rá, nem is kicsit, csak valamiért nagyon tartja magát.

"Nem akarom, hogy bajod essen..."

Azóta sem tudtam megfejteni, mit akar ez jelenteni. Ha együtt lennénk... veszélyben lennék? Mi ő? Valami maffiatag, vagy mi? ... Hülyeség. Egy hülye ürügy, bár neki annyira fontos, hogy bármit képes elkövetni ellenem, csak, hogy mindig haragot tápláljak iránta. A leghülyébb taktika, de mivel elég heves természetű vagyok a legkisebb irritáció gyanús tettével a plafonra küld és folyton vitázunk.
Mostanában kérdés nélkül jelenik meg a lakásomban és én is az övében. Nem olyan jégszobor, mint eddig, közvetlenebbek vagyunk a sírlátogatás óta, ő és Kai általában marják egymást és fújolva néznek a másikra, de mivel én is így vagyok Sehunnal fel sem tűnik. Szépen eljátszadozunk így hármasban.
Bár így viselkedik, tudom, hogy bármikot a tűzbe menne értem és ez abszolút kölcsönös. Nagyon sokat jelent a számomra, és erről Seth mind tud is. Jongint nem akarom az érzéseimmel terhelni, hiszen, ő meg belém szerelmes vagy mi a szösz, szóval elég tapintatlan lenne áradozni a saját szerelmemről éppen neki. Így a legjobb választás erre Seth.

Sokat mesélt a bátyjámról. Egy olyan oldalát mutatta meg nekem, amit én nem ismertem. Például, ugyanolyan makacs természetű volt, mint én és könnyen fellehett idegesíteni - mint engem. (Bár ezeket tudtam...)

Megtudtam, hogy végülis mit dolgozott kicsit illegális kategóriában. Nem csinált semmit rosszat, inkább ő volt a jófiú, de erről senki sem tudott. Kicsit törvénytelen módon intézett el pár rossz fiút, akik veszélyt jelentettek volna ránk, és felötlött bennem, hogy talán ezáltal halt meg, de nem mertem erre rákérdezni, nem tudtam volna átvészelni mégegyszer. 

Lényegében összeköttetésben volt a rendőrség adathálózatával, így kitudta szűrni kik azok a szöuli lakosok, akik droggal kereskednek, vagy pénzt hamisítanak, vagy nőket bántanak. Nem mártírkodott és hősködött, hogy minden ilyen rosszfiúra rászállt, csak arra, akik neki is ártottak. Sokan keresték őt az alvilági emberek közül, mert elhíresült a hatékony módszereiről és a kézrekerítéseiről, így sokszor kellett sort keríteni arra, hogy megvédja magát a hírnevét a barátait és engem.

És Seth is ebben segítette őt. Ennél többet nem mondott, én pedig nem mertem kérdezni. 

Viszont amíg Sehunnal mosolyszünetet ápoltunk, Sethhez közelebb kerültem, és rájöttem, hogy megszerettem. Nem telt el úgy nap, hogy ne írtam volna neki, vagy ő nekem. Biztonságérzetet adott és megnyugvást a lelkemnek. Nem tudtam ki ő, hol lakik, hogy néz ki, hány éves és stb... csak annyit, hogy férfi és a bátyám legjobb barátja volt. Ez mégis elég volt és nem érdekelt a többi. Megszerettem és kész. Nem úgy, mint Sehunt, mert azt hiszem belé szerelmes vagyok... de Sethet is szeretem. Meg Jongint is. Talán ezt nevezik barátságnak. Tudom, hogy nem tudnék könnyen elszakadni tőle, ha arra kerülne sor. Talán végképp összetörnék... azt már végképp nem tudnám elviselni. 

Ahogy így elmélkedtem lassan felértünk a lifttel a megfelelő emeletre, és az ajtónk elé érve oldalra pillantottam, és egy megdöbbent arccal találtam szembe magam. A szomszédom és vele egy magas szőke srác ugyanúgy próbált bejutni, mit mi ketten.

- Ti mit kerestek itthon? - kérdezte Sehun és a hangja olyan volt, akár a cseppentett méz. Francokat, durva volt és értetlen.

- Mindenkit hazaengedtek, mert a tanárok kirándulnak, seggfej - feleltem hasonló stílusban. 

- Annyira imádom, ahogy beszéltek egymással. Feleslegesen voltam féltékeny, köszi haver! - szólalt meg Jongin is és szalutált Sehun felé. Megrökönyödő pillantásomat semmire sem méltatta, az érdeklődő idegen ekkor hangosan kacagott fel. 

- Hát, Sehuna nem gondoltam volna, hogy ilyen jó viszonyt ápolsz Luhannel - nevetett továbbra is mély hangján, olyan komoly és hűvös volt a megjelenése, hogy kicsit ijesztő volt nevetni látni. Az, hogy tudta a nevem, és Sehunt Sehunanak hívta összezavart, és ez nyilván kiült az arcomra. 

- Áh, igen! Ismertem a bátyjád, így sokat hallottam rólad. Kris vagyok - nyújtotta a jobb kezét, én pedig megsemmisülten ráztam vele kezet. - Örülök, hogy végre találkozhattunk. De elég sok a megbeszélnivalónk, szóval, ha megbocsájtotok... Sehuna takarodjál már be - tolta meg a srácot, aki bambán meredt maga elé, majd egy "jójó" után bementek és hamarosan a zárt ajtóval szemeztem.

- Hát ez fura volt - sóhajtotta Kai, kivette a kezemből a kulcsot és ő maga nyitotta ki az ajtót. 

- Igen... nagyon furcsa. Kris egy elég ijesztő alak, nem? - kérdeztem belépve a lakásba. Kai csak vállat vont, majd levetődött a kanapéra. - Héé és mi ez a féltékeny duma? Miről maradtam le?

- Áhh, semmi semmi, régi incidens, felejtsd el - jelentette ki gyorsan, majd felállt és a konyhába trappolt. - Összedobok valamit, éhes vagy? - vigyorogva vett a kezébe egy kést (habár semmilyen hozzávaló nem volt még előkészítve), bólintottam, majd befoglaltam a fürdőszobát, leginkább azért, hogy kicsit egyedül legyek. 

Sosem láttam még senkit sem Sehun körül. Mindig egyedül volt. Sosem vitt fel senkit a lakására. Kris pedig olyan hirtelen jelent meg, hogy nem is tudtam rögtön feldolgozni az esetet. Az pedig, hogy ismerte a bátyjámat csak még inkább összezavart. Mindenki ismerte a bátyjámat. Ennyire népszerű volt? Vagy csak nagy volt a baráti köre? És én miért nem ismerek egyet sem közülük? És miért hívta Sehunának? Ilyen jó kapcsolatban lennének? Ki ez a srác? Miért zavar ennyire a jelenléte? Miért vagyok féltékeny, amikor semmi félreérthető helyzetbe sem kerültek... vagy maga az, hogy vele van? Minden srácra féltékeny leszek, aki a közvetlen közelében lesz? Ennyire hülye lennék? Aiiissshh, ez egyre idegőrlőbb... 

Összeborzoltam a hajam, és úgy döntöttem a legjobb az lesz, ha veszek egy hideg zuhanyt, hogy kiverjem ezt a sok barom kérdést a fejemből és újra normális emberi lénnyé változva, úgy gondolkodjak, mint minden velem egyidős fiú.

Kéne egy barátnő is, hogy elfelejtsem azt a köcsögöt... és, hát vannak szükségleteim... amiket kikellene elégíteni, mert sajnos már az éjszakáim sem olyan nyugodtak, mint remélné az ember. Arra várok mindennap, hogy végre ágyba kerüljek és alvás közben legalább ne kergessem az idióta gondolataimat, ehelyett még ott sem lehet nyugtom, mert folyton folyvást vele álmodom, ami okoz némi kellemetlenséget reggelente. Néha annyira kihatnak az érzelmeimre, hogy még a suliban sem tudok összpontosítani és muszáj a wc-be zárkóznom, hogy... hát mondanom sem kell. 

Ha ma is vele álmodom, cselekedni fogok, nem csak mondogatni. Így is ezer lány epekedik a csókomért... Valaki csak megfelelő lesz. Valaki, aki magas és szőke... igen. Tökéletes gondolat.